Jazzékiel


                                         A Jazzékiel él és virul!

A zenekarról egy régebbi Mórickában írtunk. Akkor az azért volt aktuális, mert megjelent az új albumuk.

    A Jazzékiel életében megtört a csend. A banda 3 évig állt, most viszont friss anyaggal, új hírekkel jelentkeznek: Megjelent a “Másokat szeretni” című album. Jakab Péter és Hegyi Áron azt mondja:

---14 év alatt olyan sok változáson ment keresztül ez a zenekar, és a zene amit játszunk, hogy igazából lemezenként változtathattunk volna nevet is... Megtehettük volna, de nem tettük meg sok évig, úgyhogy most már ez hozzánk nőtt, már így temetnek el.

A fiúk azt mondják nem feltétlenül a termékenység jellemző rájuk, viszont amit csinálnak, azt igyekeznek minőségi módon tenni.

---Mi egy alternatív zenekar vagyunk, nincs nyomás a vállunkon, tehát igazából úgy csinálhatjuk, ahogy a kedvünk tartja. Hála az égnek megteremtettük magunknak azokat a feltételeket, hogy nem igazán függünk, úgy bánunk vele, ahogyan tudunk, és akarunk, így belefér az, hogy átgondoljuk jó alaposan a dolgokat. Meg kellett őszülnöm ahhoz, hogy ezeket a magvas gondolatokat hitelesen tudjam tolmácsolni...

A Jazzékiel tehát él és virul, lemezbemutató koncertjüket Szegeden tartották. De koncertjük nincs túl sűrűn.

---Tanultunk a hibáinkból, nem akarunk már minden hétvégén menni, inkább kevesebb legyen, az viszont magasabb minőségben.

Bemutatásként néhány gondolatot akartam írni a zenekarról. De a honlapukon a banda életrajza részletesen be van mutatva, így kényszert éreztem, hogy inkább azt másoljam ide be. Amúgy sem az a célom, hogy hablagoljak nektek egy általam személyesen nem ismert zenekarról, hanem az, hogy minél több hazai zenekart bemutassak nektek.

A zenekar 2001 áprilisában alakult három barátból, Dunaújvárosban. A kezdeti felállásból mára csupán ketten maradtak: Hegyi Áron (zene, zongora) és Jakab Péter (szöveg, mikrofon). Az első tagcsere óta szintén ős-tagnak számító Miklós Milán (basszusgitár) után legközelebb Hajba Áron (gitár), majd a legfrissebben a Nyirő Áront váltó Szabó László (dobok) érkezett.

2005-ben megjelent az első hivatalos kislemez "Legenda Ep" címen, a Mama Records gondozásában. Sok viszontagság után a zenekar leigazolt a Hunnia Recordshoz, és azóta két nagylemezt készített a kiadónál. Az elsőt cím nélkül 2006-ban, majd a másodikat "Holy Shit" címmel 2008-ban, ami idén kerül a boltokba.

Számos stílusdefiníciót éltek már meg az újságírók jóvoltából, ami a kezdeti idõkben kurvára zavarta õket, azonban ma már jót derülnek rajta, és nagy ívben szarnak rá. Megfordult a zenekar háza táján, jelentõsebb ideig, távozási sorrendben: Siklósi Tamás (bass),Poszt Péter (ütõsök), Németh Tamás (dob), Máriás Zsigmond (szaxofon), Kató Bálint (dob), Meleg Tamás (szaxofon), Molnár István (mikrofon), Köllner Dániel (gitár), Nyirõ Áron (dob), Szőcs Gergő (dob).

Valamint állandó közremûködõként: Subicz Gábor (trombita), Görög Dániel (trombita), Pásztor Ákos (szaxofon), Ratkóczi Huba (gitár).

A mostani felállás:
Jakab Péter – mikrofon
Hegyi Áron - zongora, Rhodes
Miklós Milán - basszusgitár, vokál
Hajba Áron – gitár
Szabó László – dob



Következik az interjú, mely a "Hallgass hazait című műsorban hangzott el"


Egy nagyon jó dal a Jazzékieltől: Az utolsó lemezlovag




Megjegyzés küldése