Tunézia-Sousse

Amikor ezek a fotók készültek, még béke volt. Nem kellett félnie a túristáknak, hogy a tengerből hirtelen lövöldöző alakok tünnek fel és arat a halál.
Tunézia ekkor még a béke szigete volt, tele európai túristákkal, egyuttal a magyarok kedvenc nyaraló helye is volt. Viszonylag közel van, nem kell 8-10 órát utazni, hogy elérjük. Ekkor még a bárokban idős német és francia hölgyek fiatal arab fiukra vadásztak, az arab fiuknak a hírek szerint óriási a himbilimbijük, így a gyönyörtfakasztó kalandokért évente visszatértek. Dúlt a szerelem. Zsongó bongó volt minden.
Az El Hanna Beachben szálltunk meg, a barátokkal mindig ott szálltunk meg. Jó nagy területen fekszik, de nagyon hangultos ez a hotel. Közvetlenül a tengerparton fekszik. Ide minden közel volt, a belváros is, a Medina is. A közelben, a tengarparton volt egy éjszakai bár, itt mulattuk át az éjszakák többségét. Szemben egy nívós étterem, ahol a szülinapomat ünnepeltük 2 üveg Mumm pezsgővel. Iszonyatosan drága volt. Nappal pedig csavarogtunk, piacoztunk. A tenger vize áprilisban még nagyon hideg, fűrdőző nem sok volt benne, helyette mi is a  medencénél napozgattunk. Este viszont séta a tengerparton, a beachen. Nyüzsögtek a túristák, és nyüzsögtek a kalandra váró arab lányok, fiuk. Éberen figyelték, hogy nem jelennek-e meg a rendőrök és akkor ha igen, gyorsan szétrebbentek, elbujtak. Persze voltak figyelők is, akik rendőr láttára jeleket adtak. No, azért a rendőrök is tudták, hogy ott mik vannak, ritkán razziáztak.
Késő éjjel belevágtunk az éjszakába, nem sok éjjeli bár volt, de derekasan kerestük őket. Találtunk is néhányat. Azután még megittunk ezt-azt a szálló éjjeli bárjában. Ekkor még nagyon bírtam a piát. A legnagyobb élmények közé nyílván a shopingolás tartozott, a piacozás. Megunhatatlan program volt, minden nap új csodát látott ott az ember, olyan varázslatos hangulata volt, mintha a középkorban jártunk volna, mintha visszafordult volna az idő kereke. Mindenhol kézművesek készítették a portékájukat. Csinálták a gúnyákat, verték a fémet, rezet, készítették a házi papírt. Iszonyatos élet volt. A gyerekek birkákat tereltek az utcán, a kereskedők hangos kántálással próbáltak beterelni a boltjukba, de nem voltak erőszakosak... szóval nekem nagyon bejött. A Medinában sok helyen beszéltek magyarul. No és alkudni kötelező volt, hát alkudtunk is derekasan, főleg a Gyula barátom. Ha mi 50 százalékkal tudtuk a portékákat lealkudni, ő nyolcvannal. A kereskedők meg vonyítottak, hogy a család éhen hal, a gyerekeknek adni kell enni. De nyílván csak addig engednek az árból, ameddig nekik megéri. Össze is vásároltunk minden olyan hülyeséget, ami azután csak porfogó volt, de még a tulsúlyt is kockáztattuk, csak hogy tele legyünk csecsebecsékkel .
Én nagy kávés vagyok. A szállodától nem messze volt egy kávézó. Ide mentem a legtöbbet. Legelőször természetesen arab kávét ittam, véletlenül egy kardamomosat, szokatlan volt, nekem gyenge, de borzasztó rossz ízű, ráadásul előtte soha nem ittam, vagy ettem kardamomos ételt, italt. Ez is olyan, mint a koriander, vagy megkedveli az ember, vagy egy életre megutálja. A legfurább, a legszokatlanabb  mindenhol  az volt, hogy a kávézókban sehol nem volt nő, csak férfiak. Én úgy éreztem, hogy a szúrós szemükkel kinéztek bennünket, de valószínű, hogy ezt csak én beszéltem be magamnak. Másnapra már megszoktam. És még az arab ételekről is néhány szót. Minden étteremben nagyon jó volt a menű. Az egyik étteremben volt egy érdekes szituáció is. A mellettünk lévő asztalnál német vegyes társaság volt. Látható volt, hogy az egyik nőnek tetszik az egyik pincér. Nekem legalább is úgy tünt. A pincér is adott jeleket. Egyszer csak a nő felállt és hátra ment a WC-khez. Rá néhány percre a pincér is hátrament. Legalább negyedórig nem kerültek elő. Szerintem a német nő a német ételekre tanította a pincért, mást nem tudok elképzelni!?
Ha már ott voltunk, majdnem mindig tunéziai ételeket ettünk. Én vettem egy angol nyelvű tunéziai szakácskönyvet is. Egy szóval jellemezhetem ezeket az ételeket, jók. Ha két szóval kell megfogalmazni, akkor azt mondom, hogy nagyon jók. A desszertek meg nagyon édesek. azért csipegettem belőlük. Igaziból ezóta vagyok arab étel rajongó. Szerintem kicsit közel áll a magyar ételekhez, paradicsomos, paprikás, stb. Napjainkban is sokszor főzök arab ételt, köztök tunéziait is, de itt Pattayán arab éttermekbe is járok. Nem rég tettem fel pont egy ilyen kiruccanásról anyagot a bloggomra.

Zárásként még egy mondat. A terrorizmus ellenére ajánlom mindenkinek Tunéziát. Ha megtehetitek, feltétlen keressétek  fel az országot, a tengerpartjukat és a kiránduló helyeket, a túrista attrakciókat. Megéri. A haláltól meg ne féljünk. Ha a sors azt írta elő, hogy pont egy nyaralásnál kell meghalni, akkor úgy is úgy lesz.


Találtam néhány fotót is. Megosztom veletek, de amúgy sok fotót csináltam, úgy hogy még Tunéziára visszatérek, ha megtaláltam a többi fotót. Sajnos a negativok igen megkoptak, de legalább vannak fotók.






















Megjegyzés küldése