Szellemírtók (Ghostbusters)

Szellemek


Vannak-e vagy nincsennek? Bizonyára sokakat kíváncsivá tesz ez a téma, hiszen ki hisz benne, ki nem.  Ebben az időben egy ezoretikus magazint szerkesztettem, melynek neve TÚLVILÁG volt. Sokan kedvelték, nagy levelezések voltak, sok érdekes anyagot kaptunk. Sok segítséget kaptam kórboncnokoktól. Az Üllői úton volt a SOTE kórbonctani intézete. Ott sokszor bevittek haldoklókhoz, halottakhoz de még a hullák tárolását is megmutatták. Félelmetes volt. Féltem én, de a kíváncsiságom leküzdötte a félelmemet. Aztán meg igen rossz érzés érezni az orrunkon a formaldehid illatát, vagy inkáb  szagát, amivel a hullákat tartósították. Egy nagyon jellegzetes, máshol sehol nem érezhető rossz szaga van. Az elmúlás szaga, nem lehet elfelejteni. Azt mindenkép el kell mondani, hogy a túlvilág rejtélyét nem tudtam megfejteni.
1988 elején a nemzetözi sajtó is beszámolt róla, hogy Aradon egy idős házaspárnál kopogó szellemek jelentek meg.  A hír hallatára sok TV kivonult a helyszínre, még külföldiek is, németek, angolok és amerikaiak. No meg szinte valamennyi román média. Aztán Aradon egy másik hír is volt. Egy hölgynél a pálmalevelen megjent Jézus arca. A média ide is kivonult.
Hát ebból mi sem maradhatunk ki, gondoltam én, 2 baráttal vonatra pattantunk és irány Arad, reménykedtem, hogy találunk értelmét annak, hogy odamentünk. Tulajdonképpen én félek a szellemektől, nem is értem, hogy miért vágtam bele. Hisz sokszor hallható, hogy a szellemek a kutakodók után is kísértenek és bármilyen távolságra is vannak egymástól, megtalálják. Dehát ekkor még fiatal voltam és hősködő.
Aradon megszálltunk egy szállodában és elkezdtünk kutakodni a helyszínekről. Már az első étteremben elárulták, hogy kikről van szó, hisz olyan híre volt az eseménynek. Még a címeket is megkaptuk.
Irány Surány, ahogy szokták mondani. Taxiba vágtuk magunkat és felkerestük előbb az idős házaspárt, azután pedig a hölgyet, akinél Jézus jelent meg. Sajnos még csak 2 fotót találtam meg erről a kalandról, de ha meglesz a többi, azokat is felrakom.
Az idős házaspár egy tipikus falusi házban lakott, hasonlóban mint Magyarországon a falusiak. Régi, öreg L alakú épület volt és ők a hátsó részben laktak. A többi szobát nem használták, hisz a felfűtése igen drága lett volna. Kedvesen fogadtak. Elmondták, amiket a nemzetközi sajtóból  is tudtunk. Időnk volt, így aztán várakoztunk. Mondták, hogy kb. mikor várható a szellem, vagy  a szellemek.
Úgy negyedórát várakoztunk, közben megkináltak bennünket kávéval, sütivel és beszélgettünk. Mint mondták, az elején megrémültek, de egy idő után rájöttek, hogy ezzel együtt kell élniük, vagy ha nem, akkor megbolondulnak.
Szelleműzőket is hívtak, de minden eredmény nélkül. És a nagy-nagy várakozásban és beszélgetés közepén egyszer csak halljuk, hogy KOP, KOPP KOPP. A kopogás a mennyezet felől indult és fokozatosan áttért az oldalfalakhoz. Hát, mit mondjak, elég félelmetes volt. Szerencsénkre amikor mi ott voltunk, akkor a bútorokat, vagy vázákat nem reptették a levegőbe, nem törték össze, nem borítottak fel semmit. de előző napokban, hetekben ilyen is előfordult. Egy kicsit az alfelem fekete lyuka összeszorult. Először a szomszéd szobába néztünk be, Azután kimentünk és körbe jártuk az épületet  de semmi olyat nem találtunk mi sem, de a TV-sek sem, ami arra utalna, hogy valaki rossz tréfát űzne az idős házaspárral. Ráadásul ezek a jelenségek, már hetekkel ezelőtt elindultak. Jó félórát hallgattuk a körbe mászkáló kopogásokat, majd elbúcsúztunk a házaspártól. Úgy fél év múlva hallottuk, hogy az idős házaspár elköltözött onnan és az épület az enyészeté lett.
Innen átmenünk a másik helyszínre. A hölgy egy lakótelepen lakott a második emeleten. Ő is aranyosan fogadott. Teáztunk, beszélgettünk és közben a pálma levelet tanulmányoztuk, ami már bizony kezdett elszáradni, De hiszitek vagy nem, halványan még mindig ki lehetett  venni Jézus arcát  Aztán összehoztak bennünket az aradi Tv  - sekkel, akik mindkét helyszínen voltak és csináltak felvételeket és fotókat. A studióban megnéztük a jó minőségű felvételeket és valóban minden úgy volt, ahogy a nemzetközi sajtó is írta. Tényleg hallható volt a folyamatos és a szobát körbejáró kopogás, és a levélen az erezetek élesen kirajzolták Jézus fejét. Beígérték, hogy átküldik nekünk Pestre az anyagot, filmet és a fotókat is. Végülis nem küldték. Így ért véget a román szellemvadászatunk.
Végülis a tények, tények. Valóban volt kopogás, valóban felismerhető volt a pálmalevélen Jézus feje.  Kismillió TV felvette és leadta. Mit mondjak, nehéz ezeket elhinni, de világ mindig titokzatos és megfejthetetlen volt, van és lesz és igaz amiket az X-aktákban ismételgettek: az igazság odaát van.
UI.: A legnagyobb boldogságot nekem az okozta, hogy a kopogó szellem nem követett Budapestre. Pedig gondoltam rá. Azt hiszem betojtam volna, ha valamelyik az egyik éjszakán elkezd kopogni: KOPP KOPP!



Megjegyzés küldése