Hangszerkiállítás Budapesten



      Lassan véget ér az idei hangszerkiállítás. Megszámlálhatatlan mennyiségű csodabigyót, bizgentyűt  láthatnak az érdeklődők. Ennyi varázslatos hangszerrel- és kiegészítőkkel , persze ha van rá pénze a csóri magyar zenésznek, hogy megvegye, talán még tökéletesebb zenét tudnának szerezni, még látványosabb és jobb hangzású koncertet tudnának tartani, talán USA szintűt. 
      De miket mondok, már nem is kell zenét szerezni, nem  kell tudni hangszeren játszani, nem kell éveket elvesztegetni a zene tanulással,  a gyakorlással,  nem kell hozzá tehetség sem,  hisz lassan a gépek, compjuterek helyettünk megteszik ezt. Csak számítógépezni kell jól tudni. De a mai fiatalok már ezzel születnek. Mikrocsipeket, processzorokat szopogatnak tej helyett. Az utóbbi 10-15 évben egy csomó zenélni nem tudó emberke került a celebek, sztárok világába, nem a zenei tudásával, hanem a számítógépre telepített zenei, zeneszerzői computer-programok értésével.
      Már, amint a fotókon láthatjátok,  2007 - körül is csodákat láthattunk, ehhez képest mi lehet ma. Mit fejlődhetett a technika. Lassan a színpadra nem is kellenek zenészek, csak számítógépek, meg egy hangmérnök és indulhat a banzáj, izé, a koncert. Mellé egy kis hologram és tökéletes az illúzió. Talán nem ez a jövő, talán igen.
      Valamikor én is rendszeresen jártam a hangszerkiállításokra. Nagyon fontos szakmai esemény ez. Megnézhettük kívülről-belülről az új tütüket, az ott tébláboló sztárjainkat, beszélgethettünk velük.  Feleleveníthettünk rég elmúlt haverságokat, dedikáltathattunk, meghívhattuk enni, inni őket.
      Aztán eldicsekedhetünk nekik, hogy mi ám jobb zenészek vagyunk mint ők, csak ők szerencsésebbek. Ezután kielégülten ülhetünk a  szakmai kiselőadásokon, bemutatókon. Dzsemborikat hallgathatunk, láthatunk. Koncerteken csápolgathatunk, ahol a legnagyobb magyar ászok lépnek föl. Ráadásul a zenei műfaj minden ága képviselve van, volt. Így volt ez régen is és gondolom most is. Nem is beszélve a táskányi prospektusokról, névjegy kártyákról, amik jó része másnap a szemétben köt ki. Szóvak nagy buli ez. Őszintén ajánlom mindenkinek, mert azért van egy sajátságosan jó hangulata. Hasonszőrűek között érzi az ember magát, testvérek között. És a zene után érdeklődő fiatal fiuknak lányoknak reményt ad a jövő felé, hogy ha zenész lesz, talán egyszer nem kell majd dolgoznia, mert a munka büdös, lealacsonyító. Ezt látják, hallják a médiákban, újságokban, filmekben. A munka az büdös. Zenész lesz, celeb, híres ember, sztár. Biza kell a remény, ha nincs vágy, sebhelyes a jövő. No szóval és tettel menjetek, menjetek hangszerkiállításra, támogassátok, hogy jövőre is legyen, osszátok meg mindenhol, hogy jövőre még többen menjenek el. Én is ezt teszem.
Ezt a kb. 50 fotót a Syma-csarnokban csináltam, igaziból pontosan nem tudom, hogy melyik évben, talán 2007-2008 körül. De van még bőven belőle, majd az is sorra kerül.
Jó fotó letöltögetést

















































Megjegyzés küldése